~Louis Williem Tomlinson szemszöge ~
-Ennek meg mi baja?-kérdeztem a srácoktól.
-Jade a baja.-mondta Niall válaszolva a kérdésemre. Nem tudott vele beszélni! Sajnos nem találtuk meg.
-Na mi van Hazz? Próbálod Zayn-t utánozni?-kérdeztem tőle reménykedve ,hogy majd jobb kedvre derül. De semmi választ nem kaptam.
-Harry?!-emeltem fel kissé a hangom.
-Igen?-fordult felém.
-Élsz még haver? Csoda,hogy megszólaltál.
-Ja igen bocs csak elgondolkodtam!-fordult vissza ismét az ablak felé.
-Öreg ne piszkáld most! -mondta nekem Zayn.
-Oké,oké ti nyugodt szelleműek-nevettem el magam.
-Ezt majd később még megbeszéljük kedves Loui.-fenyegetőzött Zayn.
-Hoppá Louis csak ne hogy le harapja a fejed az alvó oroszlán!-viccelődött Niall.
-Igazad van ,Liam cserélünk helyet?
-Ottmaradsz!-röhögött Liam.
-Na! Te szemét nem hallod hogy a helyes kis fejemről van szó?-mondtam büszkén.
-Jaj nagy kár! Az a helyes kis agyad gondolkodott volna előbb!
-Jaj de dicsérsz kis huncut! Egyelek is meg! Még te is be vallod hogy milyen jó pasi vagyok!
-Egoista!-szólt közbe Niall az a-t elhúzva
-Az vagyok be vallom de van rá okom!
-Hát persze ahogy nekem is!-röhögtünk.
~ Jade Amelia Thirlwall szemszöge ~
Miután már nem volt rám több szükség, oda sétáltam az öltözőhöz mert hamarosan mennünk kellett a színpadra. Amikor becsuktam az ajtót magam után hirtelen Jessie rám támadt.
-Jade! Te már megint hol voltál? Ugye tudod,hogy mindjárt kezdünk?!
-Jaj ne is kérdezd lehívott a menedzser,hogy segítsek neki valami kellékeket felhozni a raktárból. Pont engem.
-Én azt hittem ,hogy Harry-vel vagy már megint.
-Nem! Harry-t utoljára a színpadon láttam. Ti nem láttatok véletlenül?
-De én igen téged keresett csak te éppen sehol nem voltál.-mondta Perrie.
-Tényleg? Engem keresett?-kérdeztem ledöbbent fejjel.
-Süket vagy? Mondom ,hogy téged!-nevetett Perrie.
-Nem nem süket csak szerelmes!-jelentette ki Jessie.
-Jaj mintha te különc lennél drágám!-szólt közbe Ann.
-Ki? Én? Szerelmes? Dehogy!
-Na jó na jó! Mit mondott Harry neked Perrie?
-Hát pont Niall-el cseréltünk számot amikor...
-Hú Niall-el ebből lesz valami!-vágott a közepébe Liegh.
-Hát nem tudom. -pirult el Perrie.
-Az remek lenne! Oké számot cseréltetek és?-érdeklődtem.
-A kis kíváncsi!-nevetett rajtam Jessie.
-Na jó tetszik nekem Harry olyan helyes és aranyos ezt akartátok hallani?
-Ezt hát!- Mondták egyszerre nevetve.
-Oké akkor hallottátok de légyszi ne mondjátok neki.
-De miért? Szerintem te is tetszel neki!-mosolyodott el Perrie.
-Nem hiszem! Azért ne szóljatok neki mert nem tudom ,hogy hogyan reagálna rá és mi van ha többet nem állna velem szóba mert én neki nem tetszek lehet, hogy valaki más tetszik neki vagy még rosszabb esetben mi van ha már szeret egy másik lányt?
-Ugyan Jade! Ha már szeretne egy másik lányt akkor nem bókolt volna neked annyit már az elején.-próbáld megnyugtatni Jessie.
-Dehogy bókolt nekem!
-Te ennyire vak vagy kislány?-nevetett Liegh. Oda van érted! Ekkor halványan elmosolyodtam.
-Na de mit mondott?-nevettem.
-Szóval oda jött és megkérdezte,hogy nem- e láttalak téged miután megmondtam neki ,hogy nem láttalak mert eltűntél teljesen elszomorodott szegény. Még meg is sajnáltam! Lehajtotta a fejét és a földet nézte és egy szót sem szólt. Ahogy Pezz a szavakat ejtette ki egyre nagyobbra és nagyobbra kerekedtek szemeim. Elszomorodott volna csak azért mert nem köszöntünk el egymástól? Nem értettem az egészet. Valami ott belül leges leg belül fogalmam sincs, hogy mi de azt súgta ,hogy fel kell hívnom! Nem számit ,hogy fel veszi vagy nem veszi a telefont egyszerűen fel kell hívnom és kész! Beszélnünk kell fogalmam sincs miről de beszélnem kell vele! Hallani akarom a hangját! Így hát tudatomon kivűl így szóltam Pezz-hez:
-Megadod nekem Niall számát?
-Persze, de minek neked az?-kérdezte kíváncsi hangon.
-El kérem Harry számát!-mondtam határozottan.
-Oké ez egy remek ötlet!-vette elő mobilját. Miután lediktálta nekem a számot ki mentem az öltözőből egy nyugodtabb helyre és felhivtam Niall-t.
-Halló?!-szólt bele a telefonba félénken.
-Halló Niall?-kérdeztem szintén félénken és kissé idegesen.
-Igen én vagyok.-válaszolta.
-Ne haragudj,hogy zavarlak Jade vagyok!
-Ó Jade! Semmi gond pont most értünk haza a fiúkkal. Nem zavarsz! Mit szeretnél?-kérdezte kedvesen.
-Ja oké! Hát lenne egy kérésem!
-Mond csak nyugodtan.
-Meg adnád nekem Harry számát?-kérdeztem be hunyt szemekkel reménykedve.
-Persze! Hogyne elküldöm neked üzenetbe oké?
-Az remek lenne és köszönöm szépen!-mondtam megkönnyebbülten.
-Ugyan semmiség! Nagyon szívesen. Na akkor szia!
-Szia és még egyszer köszi! Pár perc múlva már kaptam az üzenetet Harry számával. Egyre gyorsabban vert a szívem és úgy éreztem mintha gombóc lenne a torkomban! Nem hiszem el, hogy pont én készülök egy fiút felhívni akit ma reggel ismertem meg! Nem ismerek magamra! Mielőtt még megnyomtam volna a hívás gombot mély levegőt vettem és lassan kifújtam. A telefont a fülemhez raktam. Kicsengett majd Harry felvette.
-Halló?!
-Szia Harry én vagyok Jade!-szóltam bele a telefonba rezegő hanggal...
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése