9.Fejezet-Szeretem!

 
-Harry! Mit keresel te itt?!-nézett rám értetlenül.
-Jade én... Én nem bírom tovább! Nem hazudhatok neked örökké! Nem titkolhatom az érzéseimet! Eddig bírtam, én.. Én szeretlek!-törtem ki. És nem hagyhatsz itt csak úgy!
Földre néztem majd a szemébe, megfogtam a kezét ,közelebb húztam magamhoz majd gyengéden megcsókoltam... Nem csókolt vissza ,meglepődötten állt előttem. Miután elváltak ajkaink a szemembe nézett és elmosolyodott , megkönnyebbültem és én is elmosolyodtam. Ezek után ő csókolt meg szenvedélyesen, ebbe már mindketten mindent bele adtunk!

Hosszasan faltuk egymás ajkait, miután újra eltávolodtunk egymástól, egy haj tincset tettem a füle mögé és a fülébe súgtam hogy:
-Szeretlek!-elmosolyodott.
-Én is szeretlek!-ölelt meg szorosan. Életemben nem örültem még ennyire ennek a szónak pedig rajongóim ezreitől hallom ezt a szót. Különböző érzések kavarogtak bennem. Félelem ,öröm  és egy kis szomorúság...
-Jade én nem akarlak elveszíteni téged, soha! Az első perctől kezdve tetszel nekem eddig nem beszéltem neked erről mert úgy éreztem ,hogy te csak barátként tekintesz rám  és...
-Én is ugyan ezt hittem veled kapcsolatban Harry. Hogy csak barátként tekintesz rám.-szakított félbe.
-Egy ilyen szépségre nem lehet barátként tekinteni.-mosolyogtam.
-Most akkor mi lesz velünk?-tette fel a kérdést remegő hanggal.
-Most akkor az lesz kedves Jade,hogy a barátnőm leszel! Nincs vissza út!-nevettem.
-Örömmel! Csak azt sajnálom, hogy te még egy hónapig túrnéjozni fogsz.-szomorodott.
-Igen azt én is! De próbára tehetjük a kapcsolatunkat legalább.
-De csak most kezdtünk el  járni  te már is próbára akarod tenni a kapcsolatunkat?
-Miért ne?! Tudnod kell menyire szeretlek és bízok benned!
-De édes vagy! Én is nagyon szeretlek, istenem pont most kell elmennem?!
Hosszú percekig ölelgettük,csókolgattuk egymást majd lassan le ballagtunk az autóhoz a szálloda elé.
Mindenki búcsúzkodott mindenkitől...
- Szeretlek Harry és igérem várni fogok rád!-biztatott Jade és egy könnycseppet  próbált vissza tartani ami végül nem sikerült neki, és igyekezett gyorsan letörölni ,hogy meg ne lássam.
-Jajj ne csináld ezt kicsim! A végén még én is elsírom magam!
-Na arra én is kíváncsi vagyok Göndörke!-dugta közénk Louis a fejét egy érdekes arc kifejezés kíséretében.
-Louis, aki kíváncsi hamar megöregszik!-nevettem.
-Hejj nem éri meg ezzel jönni! Én vagyok a tapasztaltabb és hidd el nekem, nem szégyen ha egy férfi sir... Én már csak tudom!
-Persze, persze te már csak tudod!

 ***

Hiányzik Jade! Pedig még csak most mentek el! Mit fogok csinálni 1 hónapon keresztül nélküle? Meg őrülök! Nagyon sajnálom, hogy el kellett mennie! Viszont annak nagyon örülök, hogy össze jöttünk. Most úgy szeretnék vele lenni! Ölelgetni őt csókolgatni.Őszintén szólva amikor a  rájáknál meg akartam csókolni és ő nem akarta abban a pillanatban el bizonytalanodtam akkor  azt hittem ,hogy nem lesz köztünk semmi. Lehet hogy még barátság sem...Túlságosan szeretem! Nem lettem volna képes tovább titkolni az érzéseimet. És ha lett volna neki egy másik barátja? Na abba bele betegedtem volna! Szeretem és ő az enyém csakis az enyém az én aranyos kis hercegnőm!

~Jade Amalia Thirwall szemszöge ~

Annyira jó lett volna most Harry-vel maradni a közelébe lenni és csókolni,ölelgetni vagy csak egyszerűen mellette lenni! De persze Jade mindig remekül időzít! Hiába ebben mindig is én voltam a profi... Lehet ,hogy nem kellett volna Harry-vel járnom és a karrieremre kellene koncentrálnom de hát én annyira szeretem! Alig várom már hogy vége legyen ennek az 1 hónapnak és agyonra ölelgethessem! Ajj megbolondított a szerelem és Harry! Olyan édes és helyes valamint megért engem ő is küzdött az álmaiért ahogy én is.
-Szeretem, szeretem és szereteeem-kiáltottam föl magamon kivűl.
-Beléd meg mi ütött?-nézett rám értetlen fejjel Liegh.
-Ja semmi!-nevettem.
 Hamar ki értünk a repülő térre és pár óra alatt megérkeztünk Londonba. Az egész utat végig aludtam szóval.. Miután le szállt a gép a limuzinunk már ott várt minket a repülőtéren. Imádom ezt a kocsit!
Hamar be értünk a városba majd a közös lakás elé. Türelmetlenül vártuk amíg Pezz elforditja a kulcsot, hogy végre be mehessünk. Miután kizárta az ajtót mind be rohantunk!
-Végre itthon!-kiáltott Ann.
-Ajj!-huppantam le a kanapéra.
-Miaz? mosolyodott el Pezz a reakciómon.
-Elfáradtam!-rúgtam le a cipőmet a lábamról.
-Én is és hiányzik Niall!-ült le mellém.
-Nekem pedig Harry!
-Nekem meg Zayn!-nyomott a kezünkbe Jessy egy-egy pohár hideg italt.
-Nekem meg az anyám!-nevetett Ann. Ezen nekünk is nevetnünk kellett.
-Aha az anyád na és Liammel mi a helyzet? Hm?
-Semmi bizonyára jól van! Majd holnap felhívom.
-Szóval már hívjátok is egymást?
-Miért ne? Liam aranyos és nagyon figyelmes fiú!
-Valóban az!-mosolygott Jessy- És szép párt alkottok együtt.
- Liam-nek van barátnője!
-Liamnek nincs barátnője!-mondtam biztosan.-Vagyis én nem tudok róla!
-Biztos van neki olyan jó képű és minden lány oda van érte!
-Nincs barátnője! Mondom, te még csak  meg sem kérdezted?!
-Nem!-nevetett.
-Jajj te!-nevettem.
Későre járt már és fáradtak is voltunk, mindenki fel ment a saját kis birodalmába és ágyba bújt.
-Jóét lányok!-kiáltottam hangosan ki a szobámból.
-Jóét!-kiáltották vissza mind egyszerre.
 Elalvás előtt Harry-re gondoltam. És reméltem, hogy vele álmodok az éjjel így legalább álmomban láthatom őt! Ezekkel a gondolatokkal aludtam el....
 




-

8. Fejezet-Nem értem!

-Harry?!
-Szia bejöhetek?-mosolyodott el.
-Ja persze, gyere csak!-nevettem. Majd félre álltam az ajtóból és be engedtem.
-Hallottam Perrie-től ,hogy egyedül vagy így hát át jöttem hozzád ne legyél már egyedül.
-De aranyos vagy köszönöm! Na és mit fogunk csinálni?
-Mit szólnál hozzá ha el mennénk sütizni?
- Sütiii! Az remek lenne!-nevettem.
-Akkor mire vársz?! Öltözz indulunk!-nevetett ő is.
-Oké! Ezzel felrohantam a szobámba felkaptam a farmer dzsekim és már mentünk is... Az oda vezető úton sokat nevettünk és hülyéskedtünk. Amikor oda értünk Harry illedelmesen előre engedett kinyitotta nekem az ajtót és még a széket is ki húzta... Nem is tudtam,hogy ő ilyen illedelmes. Egyre több oldalát ismerem meg...Mindketten csokis sütit választottunk de az enyém finomabb volt természetesen! Örülök, hogy ilyen jóba lettünk. A nagy majszolás közben egy kis csoki darab ott maradt a szám szélén amit Harry persze rögtön észre vett.
-Várj csak, maradj nyugton!
-Miért? Mi baj?
-Csak ne mozogj! Lassan közel hajolt felém és óvatosan levette a csoki darabot a szám széléről majd egy finom mozdulattal végig simította az arcom...-Kész csak egy csoki darab volt.-mosolygott, majd megjelentek azok az édes kis gödröcskék az arcán. Elpirultam erre ő nevetni kezdett.
-Most min nevetsz?-kérdeztem tőle még mindig vörösen.
-Ne haragudj! Csak olyan édes vagy amikor elpirulsz! Erre nem tudtam mit mondani így csak mosolyogtam és ettem tovább a sütim. Miután megettük mindketten a sütinket sétálgattunk minden felé amikor hirtelen megpillantottam az állatkertet.
-Bemegyünk az állatkertbe?-néztem Herry-re csillogó szemekkel.
-Persze hogy be, gyere!-megragadott és bementünk. Sok állatot megnéztünk majmokat, tigriseket,oroszlánokat, minden féle madarat, kígyókat, delfineket,fókákat bementünk a halas akváriumos részbe is ahol rájákat lehetett simogatni.

Mi is megsimogattuk őket Harry-vel. Olyan kis puha bőrük van. Ahogy épp simogattam egyet az hirtelen ki úszott a kezem alól... A kezemen egy másik kezet éreztem. Persze hogy Harryé volt az! Nem hiszem el, hogy még az állatok is össze játszanak! Egymásra néztünk a kezem még mindig fogta a víz alatt, vészesen közeledni kezdett felém, én ettől kicsit megijedtem és meg gondulatlanul kirántottam a kezem a vízből és elfordultam. Ő is és én is zavarba voltunk nem értette a reakciómat igazság szerint még én sem értem saját magamat! Nekem tetszik Harry és úgy érzem lassan kezdek bele szeretni de van bennem valami olyasmi hogy azt nem kéne, nem szeretnék még egyenlőre barátot jó lenne inkább csak a karrieremre koncentrálnom...
-Öm későre jár az idő,gyere haza kísérlek! Perrie már biztos keres!-szólalt meg végül ő.
-Igazad van és Liegh is aggódhat már.-nem tudtam a szemébe nézni így csak a földet néztem. Lassan haza sétáltunk a  haza vezető úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Egy árva szót sem, már kicsit kezdett kínos lenni a helyzet de szerencsére megérkeztünk a szállodához.
-Hát akkor szia!- mondta egyszerűen majd megfordult és el ment. Ledöbbenten néztem utána majd megszólaltam.
-Szia!
Nem is értem! Még csak el sem köszönt tőlem normálisan még meg köszönni sem tudtam neki ezt a szép napot. Ami azt illeti azt is el akartam neki mondani ,hogy holnap délután indulunk vissza Londomba vége a turnénknak. Á mindegy! Sarkon fordultam majd be léptem az ajtón.
-Sziasztok!-köszöntem vidáman. Csak is azért vidáman mert túl sokat kérdeznének túl kíváncsiak...És nincs kedvem magyarázkodni.
-Hát szia! Hát te hol voltál?-kérdezte Ann.
-Á csak sétálni.
-Sétálni Harry-vel ráadásul egész nap!-nevetett Pezz.
-Jajj te hallgass meny vissza a szőke hercegedhez!-vágtam hozzá egy disz párnát a kanapéról.
-Hejj! Azért nem kell erőszakhoz folyamodni!-nevetett megint.
-Erőszakhoz? Isten ments!-nevettem.
-Na és milyen volt? Merre jártatok?-faggatott Liegh.
-Jó volt!-hazudtam úgy se értenék.-Na és te hogy érezted magad Niallel, Perrie?
-Nagyon jól! Csak sajnos holnap már megyünk vissza Londonba és nekik még tart a turnéj.-szomorodott.
-Elmondtad már neki?
-Igen! El. Megszakad a szívem hogyha arra gondolok, hogy itt kell hagynom!
-Majd tartjátok a kapcsolatot és egyszer nekik is véget ér a turné és akkor majd találkoztok.-vigasztaltam.
Erre ő csak mosolygott. Hamarosan Jessy is haza jött a randiról. Minden egyes részletet elmesélt nekünk. Nagyon jól érezte magát. Szerintem össze jönnek Zayn-el aminek én csak örülni tudok hisz megérdemlik egymást és olyan cukik lennének együtt!

 ***

Későre járt, az ágyamon feküdtem és szokás szerint a fölhallgató a fülemben volt és zenét hallgattam, már alig tudtam nyitva tartani a szemem... Éreztem, hogy a szemhéjam egyre nehezebb és nehezebb lesz. Elnyomott az álom...
Másnap reggel reggelizés közben csend volt. Perrie csak turkálta a rántottáját. Miután meg reggeliztünk átment Niall-hez mi pedig összepakoltuk a cuccainkat.

~ Harry Edward Style szemszöge ~

Perrie át jött hozzánk és  Niall nyakába borult elég szomorúnak látszott. Azt mondta ,hogy elbúcsúzni jött mert ma indulnak vissza Londonba.  Amikor ezt meghallottam nem gondolkoztam átszaladtam Jade-hez. Még csomagolt. Nem vette észre ,hogy bementem a szobába így amikor megszolitottam összerezzent.
-Jade!
-Harry!-fordult felém ijedten. -Te mit keresel itt?